Hosszú keresgélés után találunk egy nyitva lévő éttermet Siófokon. Értem én, hogy október van és vége a turista szezonnak…na, de naaa… Nem is emlékszem, hogy mikor ültem októberben egy étterem nyitott teraszán, pláne egy sima pulcsiban.
Az antre jó, kellemes, nyugalmat árasztó hely és nincs tömeg (mert vége a turista szezonnak J). Asztalt magunk választunk,(mert pincér sehol) és ahogy leülünk rögtön meg is érkezik a pincér. Az étlap böngészése előtt italt rendelünk. Az étlap elsőre meglepetést okoz, bőséges és választékos. Gondolnak az apró népre is és ráadásul a gyerekmenüt mókás nevekkel teszik vonzóvá a gyerekeknek.
Rántott camamber sült krumplival és pesto-s csirke, marlenka, Cola, búzasör. Enyém a cola, mert még vagy 150 kilométer van előttem 170 km/órával. J. És az ittas vezetéssel már nem tetézném a gyorshajtást. A pincér a marlenka rendelésénél rákérdez, hogy biztos akarom e, mert elég nagy adagokat adnak és lehet, a süti már nem fér belém. A camamber friss, meleg, ízre semmi extra, de azért elfogy.
Az italt viszonylag hamar megkaptuk, ám az ételre minimum 30 percet vártunk úgy, hogy az étterem inkább üres volt, mint félig.
A konyha személyzete valószínűleg a csirkét hajszolta a kies hátsó udvarban, amikor viszont megfogták, akkor már érezték, hogy túlszaladtak az idővel picit, ezért a pestóba burkolás mondhatni elmaradt. A jószág ízletes volt még így, a nyomokban felfedezhető pesto ellenére is, a saláta friss volt, harmonikusan egészítette ki a hús íz-világát.
A kiszolgálás hiányosságai ellenére is - melyek inkább bájos, kezdő hibáknak tűnnek, és nem érdektelenségnek - a hely esélyes a top tenbe bekerülni.
