A három P misztikus vonzása minket az Olíva Étteremben ért utol immáron másodjára. Kulináris divatok gyakran változnak mifelénk, az olasz konyha azonban mindig a népszerűségi listák élén tanyázott. Ennek az étteremnek a titka az egyszerűség és otthonosság.
Tisztes nagyságú belső tér, a galérián is elfér vagy húsz ember, csinos piros kockás terítő az asztalokon, a hátsó falat szinte sormintaként borospalackok díszítik, a bejárat és a pult körül ellenben nyerskő alapozza a hangulatot.
Udvarias és gyors kiszolgálás, figyelmesség mindvégig, kezdve az érkező vendég előtti ajtónyitástól egészen a távozó vendég előtti ajtónyitásig. Egy hírtelen döntéstől vezérelve az emeleti részen foglaltunk helyet, ezért vacsorával egybekötött szaunában volt részünk.
Aztán megérkezett a Tagliatelle lazacos raguval ( szerecsendió, fokhagyma, tejszín, lazac ). A látvány az illat és az íz jó. Nagyon jó! Azonban egy újabb apróság, - csak, hogy ne dicsérjem annyit- az egész tál úszott a tejszínben, még fél deci és leves. Ennek ellenére meg vagyok elégedve!
Pizza és pizza között óriási különbségek vannak, kb. mindent el lehet adni pizza néven, ami kerek... Nekem nem az a kedvenc pizzám, amit itt sütnek, de sokkal-sokkal rosszabb pizzákat is ettem már.
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek ezt az éttermet!
