Ping Kínai Étterem

Régi nagy kedvencem még azokból az időkből, amikor a nagyvilági élet illúziót hajkurászta a díszes belső borítás az akvárium a falban, a fehér zongora zongoristával, kimért pincér és sürgő-forgó kis kínai lány, aki mindenáron különféle ízletes teákkal akart leitatni.

A hely központi helyen található, még ha a címe meg is változott a történelem nagy viharában, de aktuális leszek :-p a Széll Kálmán tér mellett van az Erzsébet fasornál.  Nem nehéz megtalálni. Ne menj be a Döncibe, sétálj tovább Norbi bezárt egészségparadicsomán túl és meg is érkezel.

Már nem kell előre foglalni mint anno, bár hétvégén az esti órákban még lehet’ ildomos.  Kis lépcső, kis folyosó, fogadótér. Van rendes ruhatár, pincér az asztalhoz kísér. (az autentikus zenét nem mindig lehet megúszni, de ha igen az kész felüdülés, mert nem lehet minden nap zongoraszó az én lelkemben)

Az étlapon a választék pazar és még néhány olyan dolog is van, ami megmozgatja az ember fantáziáját. Érdemes komplett végigenni egy teljes kínálatot. Ez persze nem egy alkalmas dolog, de legalább ráérzünk hogy nem csak kifőzdékből áll a világ. Legutóbbi értesülésem szerint a szakács egy neves Kínai szálló főszakácsa volt. Hogy miért jött ide nem tudom, biztos megvan az oka. Lehet a tavaszi tekercs maxiként emlegetett töltött káposzta érdekelte :)

Minden fogás, amit ott ettem ízletes volt, érezni lehetett benne, hogy törekednek valamiféle autentikusságra ám próbálnak európaiasak maradni. De pont azon a határon mozognak mai jó. Nem billegnek, nem akarnak művészkedni. A pincérek nem nyaggatnak, a teát kitöltik (vagy csak én vagyok kivételezett) Egy bajom van, hogy valamiért a pálcika mintha összement volna. Mintha régebben hosszabb… de lehet csak én akartam valamibe belekötni. Vannak kis asztala, van normál és van nagy forgós középrésszel, ami elengedhetetlen, ha barátokkal megy az ember és nagy menü vadászatot akarnak rendezni. Van valami bája, amikor egy teli asztalt pörgetsz magad előtt és úgy vadászod le a neked kedves falatokat. Majd elfelejtettem a Kínai konyha leves választéka az nem csak a „cípősz szavanyú leveszbő’ ál’ „ ismernek ők mást is ;). A választékot nem sorolnám fel, de lehet tippelni… leárulom 20-nál több.

Továbbiakban nem ragoznám. Kell enni kacsát, rákot, halat és mindent, ami csak van és a gyomrunk bírja. Csalódás nem fogja érni az embert, de netán mégis rossz szájíze lenne a végén, akkor a desszert után kapott kis narancs és szirupos bor majd feledtet mindent és mosolyogva indít tovább utunkra.

King Shoarma (Komárom)

Népies egyszerűséggel, hogy arrafelé emlegetik és ismerik ”A török”.

Nem nyitnék vitát az autentikusságáról, bár elég meggyőzőek a fogások, az ízek, a tálak, az illatok… (vigyázat függőséget okoz!!!)

Máris olthatatlan vágyam támadt, hogy autóba üljek és egy fél adag Shoarma gyros gombával, hagymával, sajttal, hasábburgonyával, párolt rizzsel költeménnyel örvendeztessem meg magam. Azért csak féllel, mert máshol ez egy egésznek számít, vagy még többnek :) Természetesen itt is magam után hagytam egy édesség kreációt, amit a gazdag desszert kínálatból alkottam.

Egyedül vétek beülni, több okból is.

1.      enni egyedül nem jó

2.      annyi kis szósz és öntet van, hogy nem árt konzíliumot tartani

3.      jó nézni a másik fejét, amikor megtalálja az igazán erős szószt :)

4.      nem unatkozol az úton hazáig

Kissé kusza ez az írás, mert miközben írom, okot keresek, hogy lemenjek és beüljek, elmerüljek az ízekben és élvezzem az illatokat.

Ok nincs. Konklúzió van.

Aki még nem volt itt, azt hiheti „ez meghibbant”, aki már beült ide és okosan áttanulmányozta az étlapot, függő lesz… nincs apelláta, nincs kibúvó.

Ja, hogy ez a hely nem Budapesten van? A hold sincs sajtból kérem :)

Nem kell űrhajó csak egy autó, vagy vonat és ha már ott vagyunk, nézzünk körbe a városban, megérdemli.

Pasta, pesto, pizza

A három P misztikus vonzása minket az Olíva Étteremben ért utol  immáron másodjára. Kulináris divatok gyakran változnak mifelénk, az olasz konyha azonban mindig a népszerűségi listák élén tanyázott. Ennek az étteremnek a titka az egyszerűség és otthonosság.

Tisztes nagyságú belső tér, a galérián is elfér vagy húsz ember, csinos piros kockás terítő az asztalokon, a hátsó falat szinte sormintaként borospalackok díszítik, a bejárat és a pult körül ellenben nyerskő alapozza a hangulatot.

Udvarias és gyors kiszolgálás, figyelmesség mindvégig, kezdve az érkező vendég előtti ajtónyitástól egészen a távozó vendég előtti ajtónyitásig. Egy hírtelen döntéstől vezérelve az emeleti részen foglaltunk helyet, ezért vacsorával egybekötött szaunában volt részünk.

Aztán megérkezett a Tagliatelle lazacos raguval ( szerecsendió, fokhagyma, tejszín, lazac ). A látvány az illat és az íz jó. Nagyon jó! Azonban egy újabb apróság, - csak, hogy ne dicsérjem annyit- az egész tál úszott a tejszínben, még fél deci és leves. Ennek ellenére meg vagyok elégedve!

Pizza és pizza között óriási különbségek vannak, kb. mindent el lehet adni pizza néven, ami kerek... Nekem nem az a kedvenc pizzám, amit itt sütnek, de sokkal-sokkal rosszabb pizzákat is ettem már.

Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek ezt az éttermet!



Kávézó a Török Szultánhoz

Időnként eltévedem. Mert a város nagy és rengeteg és talán kicsit bamba vagyok néha. Bambaságom miatt sikerült az ellenkező irányba menő trolibuszra felszállni. A röpke félórás városnézés után sikerült megérkeznem a kávézóba (Kávézó a Török Szultánhoz).    

Sajnos weboldaluk a mai napig nem készült el, pedig volt rá idejük 2008-óta. A kávézó még véletlenül sem török, sokkal inkább Rejtő, mint ahogy azt elsőre igencsak furcsának találtam.

Hely volt bőven, mert a pincér kislánnyal összesen 3-an voltunk. Mai napig sem értem miért, de egy bárszékes asztalt választottunk. 

Kellemes kis csendes, meghitt beszélgetős hely lenne sok teával és kávéval, bár ha jól emlékszem, akkor nem volt teljes a kínálat és épp azt kértük, ami nem volt, így maradtunk annál, amit a kis hölgy ajánlott.

A hely szűkösségéből adódik, hogy mindig szem előtt vagyunk és a pincérlány a nyakunkban pislog.

Kedves, csendes hely lenne, ha nem valamelyik kereskedelmi rádió, hanem és valami melegséget sugárzó marasztalós épphogy hallható zene szólna és nem kakasüllőn kéne ülni. A keleti kényelem nem a bárszék szinonimája nálam.

Hogy beülnék-e újfent? Lehet. Egymagam biztos nem, de társaságban, ha épp nem rohanunk és van időnk... majd meglátom. :)

/Lev/

Szálkahúzás a Fanyűvőben

Stressz, félelem, menekülés, tüske a szívben, kudarcérzés, önvádlás, rémálmok, kegyelem, vigasztalás, szeretet, felüdülés. Ezeken megyek most át. Tegnap este beszélgettünk. Kicsit csacsogtunk, nehéz hónapok voltak. Neki is és nekem is. Megszúrtam. Nem bíztam benne. Pedig igazat mond. Érzem. Tudom. Mégis. Csalódott. Bennem. Joggal. Megbízhatok benne. Tudom. Fránya tüske. Ki kell húzni. Csak sikerüljön kihúzni.

Melyik másik étterem lenne erre alkalmasabb, mint a Fanyűvő. Naaa, jó biztos lenne, de most ez volt a legközelebb.

Az étterem homlokzata valahogy a dzsungel és a betyárcsárda keveredése. Bent is megvolt a dzsungelcsárda stílus, de ehhez még társult egy kis kocsmahangulat is. Az étlapon is keverednek a világ ételei. Szerintem, ha inkább csak egy irányzatra koncentrálnának, jobb étterem lehetne.

A felszolgálás szinte hibátlan; ez alatt a vendégre való odafigyelést értem elsősorban. Az ételek frissen készültek, mégis időben értek az asztalra. Bár tény, hogy nem egy időben és ez két főnél szerintem hiba. Francia hagymaleves cipóban és milánói spagetti mozzarellával.

         Ha valami gyors, egyszerű, de mégis nagyon elegáns levesre vágyom, rendszerint ezt rendelem. Könnyű és cipóban tálalva igen laktató. Most sem okozott csalódást és a cipó is finom volt.

         Fa az van bőven, az asztalok, székek kényelmetlenek. Az egész étterem belső kialakítását a brutális fahasználat jellemzi. A pincébe vezető keskeny már-már járhatatlan falépcső (mi más?) meglepetésemre egy, az utcaszintnél lényegesen nagyobb térre vezet, ami valóban alkalmas nagyobb összejövetelek kényelmes megrendezésére.

         Összességében az étterem ár-érték arányban jó és elfogadható étteremnek találjuk.