Kicsit fájó számomra, hogy pont akkor kapok meghívást egy indiai étterembe, amikor nem kis borzalmak zajlanak az országukban. Előző éjjel a CNN élő közvetítést adott a Tádzs Mahal szálloda elleni rohamról, ami kellő képpen fel is zaklatott, nem aludtam “se sokat, se keveset”. Mindezt megpróbáltam elfelejteni és élvezni a társaságot, és nem utolsó sorban az ízorgiát.
Számomra a világ egyik legizgalmasabb konyhája az indiai. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen konyha, ahol ennyi fűszert, gyümölcsöt használnának fel. Az európai ember számára talán ezért is „különleges”, mert néha olyat pakolnak elé, amiről az életében nem hallott. Ha az ember elsőre jár egy étteremben, próbál információt gyűjteni. Erre napjainkban az internet talán a legalkalmasabb. Sajnos a weboldaluk nincsen.
Az étteremhez kisebb akadályversennyel tudunk eljutni, a Vígszínház melletti Pannónia utcába. Apró helyiségbe lépünk be, nem is túl barátságos, nem is túl barátságtalan, a pincér néni halkan, előzékenyen üdvözöl. Már várnak minket, így nem kell asztalt választanunk, de hely az lenne bőven. Letelepedünk, majd megindul az ételválasztási projekt. A többiek, mivel már jártak az étteremben -jómagam még elsőre-, kedvesen segítenek a választásban. Nincs bajom a cirádás betütípusokkal, de ez elég nehezen olvasható étlap volt és hiányoztak a forró teák, ami egy indiai étteremben baromira meglepne, ha nem lenne, viszont legalább lefordították 1 idegen nyelvre. A Namkin lassi-ról köztudott, hogy sós joghurtital, de talán nem ennyire, mert ez már szinte ihatatlanul sós volt. A pincér hölgy türelmes és segítőkész volt az ételválasztás alatt. Az indiai, sőt az összes keleti konyhában egy valamit nem szeretek…a mazsolát. Bánatomra Ők előszeretettel használják. Problémát azonban nem jelentett, mert az ételeket úgy készítik el, ahogy a kedves vendég szeretné, szóval az étlap itt valójában csak útmutató, kedvcsináló.
Látványosra készítették el a rendelt fogásokat a felszolgált tányéron, így egy elégedett mosoly kúszott végig az arcomon, hogy mégiscsak jót rendeltem. Megfelelő időn belül, bár igazából nem néztem a stoppert. Az rizs sajnos nem volt a kellő hőfokon, szeretem, ha gőzölög az étel, amikor kihozzák. Valóban nem volt benne mazsola J, viszont pótolták finom kandírozott gyümölcsökkel. Borbálának sikerült egy egészben az ételben megfőtt szerecsendióra ráharapni, hogy az Ő arcán mi kúszott végig az leírhatatlan.
Nos, lehetne éppen magasztosabb képet is adni, ennyi csupán szerény dolgozatunk szerény tanulsága.
