A kávéház saját weboldallal nem rendelkezik. L A keresőbe beírva a találatot megnyitva az első mondat letaglózott.
„Pezsgő kávéházi élettel megáldott kávézó a Váci úton. Menük, fagylaltkelyhek, saját csésze, élőzenés bulik és figyelmes felszolgálók a Dózsa György út közelében.”
Aham, majdnem. Na, de kezdjük az elején….
Csütörtök este, egyetlen közös szabad esténk, meg amúgy is néha pitába mindennel, menjünk el valahova meló után. A sarki kávézóba vagy beférünk, vagy nem, régebben már voltunk ott, jó emlékeink vannak. Aztán ennyi, mert sajna csalódni kellett, azzal kezdődött az egész, hogy kicsit sem voltak velünk kedvesek, ráadásul annak ellenére, hogy légkondis hely, tömény kajaszag volt - volt ezzel szemben egy pincérnő aki a konyhába bevonulva még az ajtót is magára csukta.
Persze lassan már az is jó pontnak számít, hogy egyáltalán van légkondi, ellentétben szinte az összes többi hellyel. Pedig, a személyzeten kívül itt volt vendég szépen, úgyhogy kezdem végkép nem érteni ezt a hozzáállást, bár elfogadni akkor sem tudom, hogy a magyar vendéglátósok fejében még mindig az van, hogy csütörtök (hétköznap) este mindenki rohan haza és a kanapén tespedve bambul a tévére.
A rendelt forró csoki valóban forró volt és majdnem olyan amilyen egy forró csokinak lennie kell. J
Mondhatnám, hogy az egész hely annyira magyar, de tudom, hogy sokan nekem fognak ezért esni, pedig nem negatív töltettel mondom. Egyszerűen kezdem megérteni, hogy vannak nemzetek, például a spanyolok meg az olaszok, akik tudják mi az hogy vendéglátás, és vannak, akik nem. Az is valami, hogy próbálkoznak, de megint nincs benne se érdeklődés, se lelkesedés, van még mit tanulni…
