2010. november 2., kedd

Bohémia Étterem és Söröző-Terézváros



Előre kell bocsátani, hogy éttermet tesztelni nem illik Torkos Csütörtökön, áldás és átok egyszerre ez a vendéglőknek. A vendéglők zsúfolásig telnek, a vendéglősök minden talpalatnyi helyet asztalokkal töltenek meg, így növelve a kapacitást a többszöri turnusváltás vonzó ígéretében. Péntek már nem volt kiemelt napja az évnek,talán jobb is, hogy ekkor mentünk.

A Bohémia Étterem és Söröző már a honlapjával is hangsúlyozza a komolyság, szolidság, melegség és odaadás összhangját. Ez mind szép és magasztos, de vajon mi rejlik a külalak mögött? Milyen a kiszolgálás, az étlap, az ételek, a szakács kreativitása és nem utolsó sorban az alapanyagok?

Lépjünk beljebb, hogy kiderítsük.
A prágai sörözők hangulatát idéző Bohémiában sem volt ez másképp. Helyhez jutni csak előzetes foglalással lehet, de mivel mindenki jól lakott a torkos csütörtökön, ezért pénteken már elég üres volt az étterem. Mintha egy saját éttermünk lenne. :) Bár ha saját lenne biztos nem tennék a plafonra híres festők festményeinek a „poszterét”, pláne nem azért, hogy a légkondicionálót takarja.

Az étterem weboldalán található étlap valós, vagyis szűk ételkínálattal rendelkezik, az ételeknél picit csalóka fantázianevekkel. Pedig ez az étterem már csak a környezete miatt is megérdemelne tartalmasabb és terjedelmesebb étlapot. A konyha tartja is a ritmust, semmire sem kell sokat várni, de az ételek színvonala hullámzó. A sajttorta sajnos kissé tompa, mert nem sajttorta, hanem egyszerű rántottsajt krumplipürével. Lehet, hogy ha nem élére állítva teszik a tányérra a sajtokat, hanem valahogy rétegesen, akkor talán rá lehetne fogni, hogy sajttorta.

Fűszeres bundában sült sajtos csirkemell érkezik friss kevert salátával, kifejezetten okos fogás, jól elkészítve. Ami már abból is látszik, hogy ugyan nem pillanatok alatt, de módszeres komótossággal eltűntetem az összes húst a tányérról, ez nagy szó, lévén egyáltalán nem vagyok az a „húst hússal” típus, sőt. De az omlós csirke, az ízletes panír és a könnyű saláta valahogy eteti magát – utóbbi elbírt volna egy kevés fűszert, olivaolajat, netán egy kis dresszinget… akkor valóban mennyei lett volna ez a fogás.

A vendég és a vendéglátó közös vágya az, hogy az étkezés magasztos élményekkel záruljon. A desszertválaszték sajnos nem az étkezésünk fénypontja volt, mert hogy nem rendeltünk. Mindössze csak kétféle desszert szerepel az étlapon Csokoládé mousse erdei gyümölcsraguval és császármorzsa baracklekvárral. A mousse valójában nem más, mint puding, persze ettől még lehet rendkívül finoman elkészíteni, akár csak a császármorzsát, de ettől az étteremtől én lényegesen több desszertválasztékot vártam.

Mindezek ellenére bárkinek csak ajánlani tudnám az éttermet!