Az amerikai eredetű hagyományt az anyák napját, mi idén egy ír kocsmában ünnepeltük meg. Ettünk ittünk az egészségükre. Trendinek álcázott helyen a Fehérhajó utcában pozícionált Longford Irish Pub and Restaurant vendéglátóipari objektumban. Barátságos, meleg és hívogató benyomást keltett.
Rajtunk kívül még 2-3 vendég foglalt helyet az asztaloknál a hűs tavaszi estén ez viszont cseppet sem zavart minket abban, hogy az „openair” asztalnál ücsörögjünk. Kicsit kényelmetlen bútorokon legalábbis ahol mi ültünk. Mivel alig voltak, így számomra a mainapig érthetetlen miért kaptunk ketten egy étlapot. Talán a gazdasági világválság kihatott az étlapok számára is és már nem jut fejenként egy étlap? Mindegy rendeltünk. Két pohár sör, füstölt lazacos cézársaláta és csirkehusos, pesztós penne.
Az étlapon található 6 féle, fajta sör közül talán ha volt kettő. Ez egy ír pub-ban azért elég gyenge. A pincérek viselkedése egy kicsit mint a Murphy-törvényben: amit el lehetett rontani, azt kevés kivétellel elrontották. A cézársaláta vitán felül lenyűgöző. A frissen ropogós saláta, a selymes, torkot simogató olajos mártás, a fokhagyma visszafogott intenzitása és a parmezán dióra emlékeztető zamata
Annál sajnálatosabb, hogy ilyen szerencsétlen körülmények között jut el a vendéghez. Az étterem szakácsai jobb pincéreket érdemelnének maguknak.
