Időnként eltévedem. Mert a város nagy és rengeteg és talán kicsit bamba vagyok néha. Bambaságom miatt sikerült az ellenkező irányba menő trolibuszra felszállni. A röpke félórás városnézés után sikerült megérkeznem a kávézóba (Kávézó a Török Szultánhoz).
Sajnos weboldaluk a mai napig nem készült el, pedig volt rá idejük 2008-óta. A kávézó még véletlenül sem török, sokkal inkább Rejtő, mint ahogy azt elsőre igencsak furcsának találtam.
Hely volt bőven, mert a pincér kislánnyal összesen 3-an voltunk. Mai napig sem értem miért, de egy bárszékes asztalt választottunk.
Kellemes kis csendes, meghitt beszélgetős hely lenne sok teával és kávéval, bár ha jól emlékszem, akkor nem volt teljes a kínálat és épp azt kértük, ami nem volt, így maradtunk annál, amit a kis hölgy ajánlott.
A hely szűkösségéből adódik, hogy mindig szem előtt vagyunk és a pincérlány a nyakunkban pislog.
Kedves, csendes hely lenne, ha nem valamelyik kereskedelmi rádió, hanem és valami melegséget sugárzó marasztalós épphogy hallható zene szólna és nem kakasüllőn kéne ülni. A keleti kényelem nem a bárszék szinonimája nálam.
Hogy beülnék-e újfent? Lehet. Egymagam biztos nem, de társaságban, ha épp nem rohanunk és van időnk... majd meglátom. :)
/Lev/
