Stressz, félelem, menekülés, tüske a szívben, kudarcérzés, önvádlás, rémálmok, kegyelem, vigasztalás, szeretet, felüdülés. Ezeken megyek most át. Tegnap este beszélgettünk. Kicsit csacsogtunk, nehéz hónapok voltak. Neki is és nekem is. Megszúrtam. Nem bíztam benne. Pedig igazat mond. Érzem. Tudom. Mégis. Csalódott. Bennem. Joggal. Megbízhatok benne. Tudom. Fránya tüske. Ki kell húzni. Csak sikerüljön kihúzni.
Melyik másik étterem lenne erre alkalmasabb, mint a Fanyűvő. Naaa, jó biztos lenne, de most ez volt a legközelebb.
Az étterem homlokzata valahogy a dzsungel és a betyárcsárda keveredése. Bent is megvolt a dzsungelcsárda stílus, de ehhez még társult egy kis kocsmahangulat is. Az étlapon is keverednek a világ ételei. Szerintem, ha inkább csak egy irányzatra koncentrálnának, jobb étterem lehetne.
A felszolgálás szinte hibátlan; ez alatt a vendégre való odafigyelést értem elsősorban. Az ételek frissen készültek, mégis időben értek az asztalra. Bár tény, hogy nem egy időben és ez két főnél szerintem hiba. Francia hagymaleves cipóban és milánói spagetti mozzarellával.
Ha valami gyors, egyszerű, de mégis nagyon elegáns levesre vágyom, rendszerint ezt rendelem. Könnyű és cipóban tálalva igen laktató. Most sem okozott csalódást és a cipó is finom volt.
Fa az van bőven, az asztalok, székek kényelmetlenek. Az egész étterem belső kialakítását a brutális fahasználat jellemzi. A pincébe vezető keskeny már-már járhatatlan falépcső (mi más?) meglepetésemre egy, az utcaszintnél lényegesen nagyobb térre vezet, ami valóban alkalmas nagyobb összejövetelek kényelmes megrendezésére.
Összességében az étterem ár-érték arányban jó és elfogadható étteremnek találjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése